Az EU Bírósága (EUB) azt vizsgálta, hogy mi történik várandós munkavállaló elbocsátása esetén, ha a terhesség a felmondást követően jut a munkavállaló tudomására, és ezért kifut a bírósági jogorvoslatra rendelkezésre álló időből. Cikkünkben ismertetjük egy Németországban dolgozó, várandós munkavállalót érintő bírósági ügy (C-284/23.) részleteit.

Egy ápolási otthonban dolgozó munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató felmondással megszüntette, amit a munkavállaló bíróságon megtámadott. A német jog szerint ugyanakkor a munkavállaló számára 3 hét áll rendelkezésre a felmondás megtámadására, amennyiben a felmondás közlésekor nem volt tudomása a munkavállalónak a terhességről. Emellett a munkavállaló nem nyújtott be kérelmet határidő-hosszabbításra, mivel további két hetet a német jog engedélyezett volna a munkavállaló számára. A német munkaügyi bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében azt kérdezte az EUB-től, hogy a német munkajogi szabályozás összhangban van-e a terhes nők védelmét szolgáló 92/85/EEC irányelvvel.
EUB: EU-jogba ütközik a német szabályozás

Az EUB megállapította, hogy a német munkajogban meghatározott háromhetes időtartama szűk határidő a jogérvényesítéshez. Nem tartotta életszerűnek, hogy ezen határidőn belül kiderül a munkavállaló számára, hogy várandós, és még lenne ideje arra is, hogy ehhez kapcsolódóan tanácsot kérjen, bírósági beadványokat készítsen elő, és nyújtson be. Emiatt a német jog szemben áll az EU-irányelv érdemével és céljával.