Az öregségi nyugdíjasnak minősülő foglalkoztatottnak, egyéni vagy társas vállalkozónak 2007. január 1-jét megelőzően nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettsége nem volt. A 2007. január 1-je és 2007. március 31-e közötti időszakra önkéntesen már vállalhatták a nyugdíjjárulék megfizetését a nyugdíj melletti keresőtevékenységből származó jövedelmük után, a 2007. április 1-jétől 2020. június 30-a közötti időtartam alatt viszont már jogszabályi kötelezettség volt a járulékfizetés esetükben is.
A járulékfizetés ellenére azonban az öregségi nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység időtartama nem eredményez további nyugdíjra jogosító szolgálati időt, ezért ezen járulékfizetés alapján sem lehet újraszámítani a korábban megállapított öregségi nyugdíjat.
Az előzőekben említett kötelező járulékfizetés „ellentételezéseként” került bevezetésre a nyugdíj növelésének fogalma. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 2007. januárjától hatályos 22/A §-a, illetve 102/A §-a azok számára tette/teszi lehetővé a nyugdíj növelését, akik az öregségi nyugellátásuk mellett – ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetelt – foglalkoztatottak, egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytattak.
A növelés mértéke az öregségi nyugdíj mellett a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem egytizenketted részének a 0,5 százaléka. A legfeljebb 2020. június 30-áig nyugdíjasként elért keresetek alapján a növelés megállapítására hivatalból került sor, a növelések összegei pedig beépültek a korábban megállapított nyugellátás összegébe.
Az előzőek alapján tehát, önmagában a nyugdíjkorhatár betöltése, illetve a nyugdíj melletti keresőtevékenység folytatása miatt a korábban megállapított nyugellátásoknak egy új időponttól történő újraszámítására, megállapítására nincs jogi lehetőség.
Az újramegállapítással kapcsolatban viszont meg kell említeni az úgynevezett korhatár előtti ellátásban részesülő személyekre vonatkozó szabályozást.
