Mindenki számára egyértelmű, hogy a készpénz használatának drasztikus korlátozásával a pénzügyi szabadság csökken. A készpénz az egyik utolsó eszköz, amely teljes anonimitást és függetlenséget biztosít az állam és a bankok árgus szemétől. Ha a fizetések teljesen digitálissá válnak, minden tranzakció nyomon követhető és visszakereshető lesz. Ezzel egyidőben az állampolgárok a rendszer kiszolgáltatottjává válnak. Elég egy kibertámadás, egy apró technikai malőr vagy akár egy bankszámlazárolás, és az ember nem fér hozzá a saját pénzéhez.
Többekben az adatvédelmi aggályok kérdése fogalmazódik meg. A digitális fizetések minden mozdulatot adatponttá alakítanak – ezek felbecsülhetetlen értékű információt jelentenek az államnak és a nagyvállalatoknak. Ezenfelül érdemes megemlíteni a társadalmi kirekesztést is, mint hátrányt. Az idősebb, technológiát kevésbé használó rétegek vagy a bankszámla nélkül élők számára a készpénz korlátozása gyakorlatilag pénzügyi elszigeteltséget okozhat.
A jelenlegi uniós irányelvek és nyilatkozatok alapján nem a teljes készpénztilalomról, hanem egy fokozatos, „ellenőrzött” visszaszorításról lenne szó. A digitális fizetés és vele együtt az állami digitális pénzek (CBDC-k) bevezetése, hosszabb távon radikálisan átalakíthatják a pénz fogalmát és az egyén feletti kontrollt.
Ahogy egyes elemzők fogalmaznak: a készpénz eltűnése eltörölheti pénzügyi önállóságunkat. Egy teljesen digitális pénzügyi rendszerben minden tranzakció nyomon követhető, bármikor blokkolható vagy korlátozható. Ez nemcsak a bűnözés visszaszorítását szolgálhatja, hanem – rosszabb kezekben – a társadalmi kontroll eszközévé is válhat. Ha a pénzhasználat kizárólag digitális rendszereken keresztül történik, akkor az, aki a rendszert irányítja, a gazdasági élet felett is hatalmat szerez – akár észrevétlenül is. Éppen ezért a készpénz kérdése ma már nem csupán technológiai, hanem demokratikus és szabadságjogi vita is lett.
A készpénz fokozatos háttérbe szorításával párhuzamosan sokan a bitcoinban és más decentralizált kriptovalutákban látják a valódi pénzügyi szabadságot. A különbség az, hogy míg az állami digitális pénzek (CBDC-k) teljesen központosítottak és ellenőrzöttek, addig a bitcoin senki által nem kontrollált, nyílt hálózaton működik. Nincs központi hatóság, nincs felfüggeszthető számla, és nincs olyan szereplő, aki eldönthetné, mire költhetjük a pénzünket. Sokan éppen ezért nevezik a bitcoint a „digitális készpénz” modern formájának: átlátható, globális és határokon átívelő, mégis megőrzi az egyén autonómiáját. Ha Európa valóban a készpénzmentes korszak felé tart, akkor a bitcoin – minden volatilitása ellenére – az utolsó menedék maradhat azoknak, akik nem akarnak teljesen digitális felügyelet alatt élni.
